Miért van szükségük a nem cégként vagy vállalkozóként tevékenykedő átlagpolgároknak a lakáslízingre?
A lízing szélesíti a kínálati palettát, ami már önmagában is jó dolog. Akárcsak minden újdonság, ez is ráirányítja az emberek figyelmét az ingatlanpiacra, és talán többen fontolóra veszik a továbbköltözést, ami mindenképp jót tesz a piac mobilitásának.
Ennek megfelelően a több ingatlan kereskedelmi cég is tervezi kínálatába illeszteni a lakáslízinget, mert néhány egyedi helyzetben lehet, hogy ez a konstrukció a legmegfelelőbb megoldás, persze ahogy azt a szakemberek kifejtették, nem várnak kígyózó sorokat emiatt irodáik előtt.
Mindezzel együtt a hírek szerint az igénylők valósággal megrohanták a lakáslízinget kínáló cégeket, hogy érdeklődjenek a részletek felől. Hogy az érdeklődésből lesz-e szerződéskötés, azt még nem tudni, de mi górcső alá vettük, hogy milyen állami “sarcokat” kell megfizetnie annak, aki nem veszi, hanem lízingeli otthonát.
Konkrét példaként egyetlen pénzügyi szolgáltató ajánlatát sem szeretnénk még lehozni, ugyanis az ő általuk kigondolt költségek összehasonlítása nem túl célravezető addig, amíg nem tisztázzuk a törvényileg kötelező terheket és lehetőségeket.
Mint a Pénzügyminisztériumtól kapott információkból kiderül, egyáltalán nem mindegy, hogy valaki nyílt vagy zártvégű lízing keretei közt dönt-e az otthonteremtés mellett.
A zárt végű lízingszerződés lényege, hogy a futamidő vége automatikus tulajdonosváltozást eredményez, minden külön megállapodás nélkül. Ezekben az esetekben az illetékkötelezettség keletkezése az általános szabályok szerint alakul, vagyis a lízingszerződés megkötésének napja a meghatározó. Lakástulajdon szerzése esetén az illeték mértéke a forgalmi érték 4 millió forintjáig 2%, az e feletti rész után pedig 6%. Nyílt végű lízing esetén – amely leginkább a bérlethez hasonlítható – azonban nincs kikötve, hogy mikor és ki fog tulajdont szerezni az adott ingatlanon, tehát itt akkor kell majd illetéket fizetni a fenti szabályok szerint, ha újabb, lízingcég utáni tulajdonszerzés történik.
A kapott információk szerint a lízingbevevő – ha tulajdont szerez – mindkét esetben a forgalmi érték után fizeti az illetéket, és mivel csak az ingatlanforgalmazótól vásárolt újlakás után jár a 740 ezer forintos illetékkedvezmény, ezért a lízingbevevő a használt lakásokra vonatkozó illetéket fizeti, tehát nincs kedvezmény. Ez az irányadó tehát a nyíltvégű lízing utáni maradványértéken történő tulajdonszerzéskor is, a maradványértéktől függetlenül.
A lízingcégek sokszor saját, 2 százalékos illetékkötelezettségüket áthárítják a lízingbevevőre, általánosan a szerződéskötés előtti költségekbe kalkulálják. Jogszabályilag tehát nincs szó kétszeres illetékfizetésről, a gyakorlatban viszont sokszor igen. A folyósítási díj és az egyéb költségek mellett így arra is érdemes odafigyelni, hogy a pénzügyi szolgáltató a lízingbevevővel fizetteti-e a számára kötelező 2 százalékos illetéket. Illeték szempontból a fentiek vonatkoznak a vállalkozókra is. Személyi jövedelemadó oldalról kézenfekvő, de nem megkerülhető információ, hogy a lízing nem tekinthető lakáseladásból származott jövedelem újra befektetésének.
Cégeknél, a már említett előnyök mellett az is kecsegtető lehet, hogy a társasági adótörvény szerint a kis- és középvállalkozók a kamatok 40 százalékát, maximum 6 millió forintot adókedvezményként igénybe vehetnek.
Hasonló bejegyzések:
